ÁNGYÁN JÓZSEF: ORSZÁGOS VEZETŐINK ELÁRULTÁK A GAZDÁKAT


A bérbe adott állami földek közel felét Somogyban is mindössze három nagy érdekeltség szerezte meg – bocsátja előre az ötödik jelentésével, benne Somoggyal rövidesen elkészülő Ángyán József. Az exállamtitkár, ma már független parlamenti képviselő sajnálattal állapítja meg: „a módszer és a kicsik nyerési esélyei születésem szeretett forrásvidékénél, Somogyban is hasonlóak, mint másutt.”

– Vidéken agrárbéke honol. A sertéstartók gratulálnak az áfa-csökkentés miatt. A többi gazdálkodó is optimista, mert látja, hogy a kormányzat kiemelten foglalkozik a mezőgazdasággal. Volt főnöke, a vidéket járó Fazekas Sándor miniszter mondta ezt a minap Lengyeltótiban. Két vidék létezik?

– A kormányzat a helyi gazdálkodó családok és közösségek helyett láthatóan inkább az erős érdekérvényesítő képességű, magán, vagy tőkés társasági formában működő nagybirtokkal, nagy tőkeérdekeltségekkel kötött szövetséget – felelte Ángyán József. – Sertés például már szinte csak ezek nagy, szakosított, iparszerű telepein található. Embereiket az úgynevezett Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában, valamint a különféle kormányzati szinteken és hivatalokban döntéshozó pozíciókba helyezte. Mitől lenne ez a kör elégedetlen? A többieknek pedig a hallgatás fejében vagy löknek valamit, vagy pedig megfélemlítik, esetenként egyenesen megfenyegetik őket, ezért azután a hatalomnak kiszolgáltatott helyzetükben – a korábbi időszakok tapasztalataival a zsigereikben – inkább hallgatnak. A korábbi vészkorszakok után megpróbálja a falu és közössége most valahogy ezt is túlélni.

– A miniszter arról is beszélt: a földbérlet-pályázat sikertörténet, háromezer nyertes van, és csak 40-50 esetben akad vita. Az NFA elnökét sem ezért váltotta le. Mi hát a baj, ha ekkora az elégedettség vidéken és a minisztériumban?

– A miniszter, ugyanúgy az emberek is pontosan tudják, hogy a háromezer bérleti szerződés egyáltalán nem ennyi nyertes családot jelent. A „40-50 eset”, amit most már legalább Fazekas is beismer, 40-50 nagy érdekeltséget jelent, amelyek éppen a helyi gazdálkodó családok elől – akár több tucat nyertes pályázattal – viszik el a bérbe adott földek 70-90 (!) százalékát; Mészárosok, Zimmermannok, Demeterek, Kanyokok, Héjják vagy éppen Somogyban Ághok, akik nem csak a pályázatok legfőbb nyertesei, de másokkal együtt százszámra kapják pályáztatás nélkül is bérbe az állami birtoktesteket. A minisztérium vezetőinek – általában szervezett közönség előtt zajló – „fórumain” és a minisztériumban persze ettől még nagy lehet az elégedettség, a falu, a vidék pedig ma még hallgat. Fecseg és hazudozik a felszín, és még mindig hallgat a mély.

– „Ángyánt olyan fórumokra hívják, ahol elégedetlen emberek vannak, már nem is találkozik elégedettekkel. De kérdem én, hol van az az elemi erejű felháborodás, ami 2005-ben megvolt, amikor a gazdák a Kossuth térre vonultak?” – tette föl a kérdést egy interjúban az agrárkamara országos elnöke. Ön tényleg nem találkozik elégedett gazdákkal? És valóban, hol vannak az elégedetlen tömegek?

– Egyetértek a kamarai elnökkel abban, hogy alig találkozom elégedett emberekkel. Ezért a pökhendi, magabiztos nyilatkozatokkal kapcsolatban mindenkit óvatosságra intenék. Meglátásom szerint ugyanis a közös megmozdulás elmaradásának egyáltalán nem az elégedettség, de még csak nem is az az ötvenes évekből ismert fortélyos félelem az oka, amely ismét uralja a közösségeinket. Fontosabb az a szomorú tény, hogy a gazdáknak ma már nincs tényleges érdekképviselete, országos vezetőik elárulták őket. A Magosz felső vezetése integrálódott a kormánypárti politikába. Jakab István elnök az Országgyűlés egyik alelnöke, Győrffy Balázs alelnök országgyűlési képviselő, agrárkamarai elnök, Budai Gyula szövetségi igazgató ma államtitkár. Ahogy látom, eszük ágában sincs, de meg sem merik kockáztatni a kormányzattal való szembefordulást, bár ők aztán igazán tudhatják, hogy az a gazdatársadalom és a vidék érdekeivel, választási ígéreteivel ellentétes törvényeket, rendeleteket és intézkedéseket hoz. Ráadásul a gazdák között a hangadóknak itt-ott-amott löknek valamit, bérbe adnak például valamennyi – a hangerővel és a hatókörrel arányos nagyságú – állami földet, így vezetés híján a többiek elégedetlensége ma még könnyen leszerelhető.

– A somogyi agrárkamara elnöke azt mondta önről egy szóládi tájékoztatón: hintában ül, hiszen azt a pályázati rendszert bírálja, amit kidolgozott. Hintában ül?

– Ismerem ezt a hazugságot, amit a hivatalos kormányzati kommunikátorok serege agyalt ki, a közvélemény felé a kézben tartott médiumokon keresztül sulykol, és a kormányoldal témában tájékozatlan, jóhiszemű szereplői is tovább visszhangozzák. Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos kinevezését, majd az első időszak egyetlen tisztességes pályázati folyamatának, a borsodi Mezőség első körös pályázatainak a hátam mögötti botrányos megsemmisítését követően Fazekas Sándor a földügyekkel és földbérletekkel kapcsolatos jogosítványokat és feladatokat megvonta tőlem. Nem véletlen tehát, hogy már a 2012. januári lemondásom után napvilágot látott, támogatóimnak írt levelemben, majd a négy földügyi jelentésemben és minden nyilatkozatomban világossá tettem, hogy éppen a választási és kormányprogrammal szöges ellentétben álló, a helyi családokat előre megjósolhatóan kisemmiző, a nagy érdekeltségeket helyzetbe hozó, a „mutyi”, a „lezsugázás” lehetőségét magában hordozó, elfogadhatatlan földbérleti rendszer és törvény-előkészítés miatt távozom. S mert ezt, valamint a maffiairányítás elhatalmasodását a bennem bízó embereknek jeleznem kell. Az én lelkiismeretem tehát teljesen nyugodt. Én ugyanazokat az értékeket képviselem és ugyanott, ugyanúgy a gazdálkodó családok és helyi közösségek oldalán állok. Azok persze, akik „hintáznak”, na éppen ők állítják rólam a leghangosabban ugyanezt. A hintából nézve persze a két lábbal szilárdan ugyanott álló tűnhet helyváltoztatónak.

– A Fidesz parlamenti frakciójából való kilépésekor bejelentett mozgalom körül hosszú ideig nagy volt a csönd, majd nemrég zászlót bontott a Tisztesség és Emberség Szövetsége. Mit vár ettől?

– Egyre több honfitársammal együtt magam is mind világosabban látom azt az elkeserítő helyzetet, hogy néhány tucat mohó, zsákmányszerző hazai és multinacionális gazdasági érdekcsoport, tőkeérdekeltség maffiaszerű hálózatot alkot. Ez a hálózat úgy tűnik, foglyul ejtette a közösségek államát, és a közjó helyett szűk csoport-, sőt magánérdekek szolgálatába állította azt. A korrupció új, „fejlettebb” szintje alakult ki, ahol a hálózat az embereit törvény- és döntéshozó pozíciókba helyezi, sőt, a nagyobb kasszáknál „tartótisztek” is kerülnek melléjük. Úgy tűnik, hogy az MSZMP utódformációi és a Fidesz a szövetségeseivel együtt egyre inkább e hálózat „délelőttös és délutános” politikai kiszolgáló műszakjává válnak. A verseny köztük mintha nem is a közjó szolgálatának lehetőségéért, hanem e hálózat kiszolgálásáért folyna. Mindennek következménye a nemzeti vagyon széthordása, a közös kasszák megcsapolása, az ország kirablása. Elfogadottá és szinte természetessé válik „az ember annyit ér, amennyije van” elv és az egymáson átgázolás, az emberi értékek és erkölcsi normák eltűnése, a helyi kisközösségek, családok szétesése, a perspektívátlan fiatalok elvándorlása.

– Nem összeesküvés-elmélet ez?

– Nem, egyre nagyobb számban kerülnek nyilvánosságra botrányos esetek, miközben nincs elszámoltatás egyik oldalon sem, és az ügynökakták nyilvánossága sem kerülhet szóba. Ott a földforgalmi törvény, vagy éppen az alaptörvény harmadik módosítása, amelynek során a Fidesz és az MSZP nagy egyetértésben mondott nemet a családokra és igent a nagy integrátor tőkés társaságokra. De említhetném a trafikügyeket, vagy hogy a három legnagyobb tőkeérdekeltség a közös agrárkasszából egyetlen év alatt tízszer akkora támogatási összeget emel ki, mint amennyi ugyaninnen a tanyafejlesztési programra, azaz 300 ezer honfitársunkra jut. Vagy itt a Horváth András-féle NAV-botrány az ezermilliárdos léptékű áfacsalásokkal, az ezeket elkövető „érinthetetlen” gengszterekkel, említhetném az egy hétvége alatt lefolytatott és mindent a legnagyobb rendben találó kormányzati vizsgálatot, s ügy kivizsgálását célzó parlamenti bizottság felállítását nagy egyetértésben elutasító Fidesz-MSZP nagykoalíció létrejöttét. Meg kell állítani ezt a folyamatot! Le kell választanunk az államunkat, annak törvényhozását, intézményeit, közös kasszáinkat és nemzeti vagyonunkat erről a politikát irányító maffia-hálózatról! Erkölcsi megújulás nélkül nincs jövője a magyarságnak. Ennek az alapja pedig az igaz beszéd és a nyilvánosság.

– Van egyáltalán igény ma Magyarországon az igazság kimondására, a szemek felnyitására?

– A nyilvánosság megteremtése és az igaz beszéd, a szemek nyitogatása az első, elkerülhetetlen lépés a változáshoz. Ez vezethet el egy olyan népi mozgalomhoz, amely valóban megtisztulást hozhat. Ezt szeretné kezdeményezésünk előmozdítani, ennek terepét igyekszik megteremteni. Sikerre a helyi közösségek megerősítése, az egymáson átgázoló verseny helyett az együttműködés segítése, a nyilvánosság helyi és országos fórumainak megteremtése, továbbá azoknak a közös megvédése vezethet, akik vállalják a bátor kiállást. Elkerülhetetlen a közpénz- és közvagyonkezelés teljes nyilvánosságának kikényszerítése, továbbá azoknak a jogi „nagykapuknak” az összegyűjtése és bezárása, amelye e rablási folyamatot lehetővé, mi több, törvényessé teszik. Nem lehet soha többé törvényes az, ami erkölcstelen! Mindehhez persze a helyi közösségeknek a saját soraikból kell olyan hiteles képviselőket a törvényhozásba küldeniük, akik nem a pártközpontoknak, hanem e közösségeknek tartoznak elszámolással. Várjuk ezeket a közösségeket, és jelöltjeiket. Törekvéseink sikere vagy kudarca sokat el fog árulni az ország, a nemzet és közösségei állapotáról.